Crazy by Gnarls Barkley

Crazy by Gnarls Barkley
Gnarls Barkley - Crazy Lyrics

I remember when, I remember, I remember when I lost my mind
There was something so pleasant about that place
Even your emotions had an echo in so much space

And when you're out there - without care
Yeah I was out of touch
But it wasn't because I didn't know enough
I just knew too much

Does that make me Crazy?
Does that make me Crazy?
Does that make me Crazy?
Possibly

And I hope that you are havin' the time of your life
But think twice, that's my only advice

Come on now who do you, who do you, who do you, who do you
think you are, ha ha ha, bless your soul
you really think you're in control

well
I think you're Crazy
I think you're Crazy
I think you're Crazy
Just like me

My heroes had the heart to put their lives out on a limb
And all I remember is thinkin' I wanna be like them.

Ever since I was little, ever since I was little it looked like fun
And there's no coincidence I've come
And I can die when I'm done

But maybe I'm Crazy
Maybe you're Crazy
Maybe we're Crazy
Probably

Ember

Édes méregben álmodva
a romló húst ízlelve

Mint döbbent szellem
fájó mosollyal ajkán félve

vízbe vésem örökkévalóságom

Köszönet

Köszönöm, hogy szépséged, mint édes mézt
napjaim keserűségébe csepegteted.
Vonalaid szoborszerű, lüktető ívei
igézők, s remény kecsegtet, hogy
mosolyod sugara egykor lelkem tükrén táncol majd.

Csúfolódás - Balzac?

"Gyűlölöm a csúfolódást, elfonnyasztja a szívet és megdermeszti az érzelmeket."

Marcus Aurelius

"Micsoda kis rész jut egy-egy emberre a végtelen és mérhetetlen időből! Milyen gyorsan eltűnik ez is a feneketlen időben! Milyen kis rész az egész anyagból! Milyen kis hányad a világlélekbõl. S az egész földnek mekkora kis rögén csúszol- mászol! Gondold meg mindezt... Gondold meg, hogy ami téged láthatatlan szálakkal ide-oda rángat, az benned van elrejtve."

Zanzibár - Az igazi nevem

Senki sem érezheti, ha szeretem

Megint a rossz útra léptem
Száz közül megismerem
Megint a szívemre hallgatok
Mikor csődöt mond az eszem

Milyen egy átkozott nyár volt
Ilyenből egy is elég
Mondanom illene valami szépet
De mindjárt indul a gép

Holnap már mindent bánok
Kerestek majd, de nem találtok
Holnap már úton leszek
Aludj csak, én fel nem ébresztelek

Senki sem tudja az igazi nevem
Senki sem érezheti, ha szeretem
Elmondanám, mennyit érsz
De egyetlen élet oly kevés...

Megint a rossz útra léptem
Te tudtad, hogy megteszem
Ami fontos, úgy ér véget
Hogy észre sem veszem

Életfelfogás

Dolgozz, mintha a pénz nem érdekelne.
Szeress, mint kit soha nem bántottak.
Táncolj, mint mikor senki sem lát.

Gilgames

Olvasgatom a Gilgames eposzt. S nem mindennapi izgalmakra leltem benne.

Gilgames, Uruk királya erőtől duzzadó kétharmad isten - mivel egyharmadban ember. A szüzeket nem engedi az ifjakhoz, viszont uralkodása alatt virágzik a város.

Az istenekhez fohászkodó emberek kérése meghallgattatik. Létrehozzák Enkidu-t, akit agyagból gyúrtak, majd miután az egyik isten ráköpött az agyagbábura, az életre kelt. Enkidu a vadak társa volt. Teste tetőtől talpig szőrős, viszont haja nőiesen hullámos és göndör. Az állatokkal együtt ette a füvet, az állatokkal együtt járt a pusztákon a forráshoz.

Aztán a puszta egyik pásztora megelégelte, hogy Enkidu szétszaggatta a hálókat és betemette a csapdákat. Apja tanácsára panaszra indult Gilgameshez.

Gilgames bölcs is volt. Egy szent kurtizánt megbízott azzal, hogy amint Enkidu-t a forrásnál meglátja, tárja szét tunikáját, mutassa meg a szégyellnivalókat és izzítsa be Enkidu szenvedélyét úgy, ahogy csak egy nő tudja. S engedje, hogy teste testéhez préselődjék.

A szent kurtizán eleget is tesz a kérésnek. Enkidunak elég csupán egy pillantás és rá is veti magát a kurtizánra. Hét éjen és hét nappalon keresztül ölelik egymást. Ezután Enkidu-t már nem ismerik fel az állatok, s kénytelen elmenni Urukba.

Ott persze első dolga, hogy a jósnőhöz menjen, aki megjósolja, hogy ugyan Gilgamessel bunyózni fog, de aztán megszeretik egymást és jól ellesznek egymással. Úgy is lesz, s boldogan élnek, míg Enkidu meg nem hal.

Nem egészen világos miért is, de valószínűleg amiatt, mert kiszakították természetes környezetéből.

Anne Tardos Uxudo című kötetéből

"l y'a longtemps que je t'aime,
Jamais je ne t'oublierai."

Szerettelek hosszú ideig,
Soha nem felejtelek."